Öt szakasza van a gyásznak, és csak az utolsó az elfogadás
Szerző: Sándor Alexandra Valéria, dátum: 2020. november 3.
„Személyiségtől is függ, mennyire tudunk egyedül megbirkózni a gyásszal” – mondta a szakember. (Nagy Emese cikke a Hajdú-bihari Naplóból, 2020. november elejéről.)
Közeledik a mindenszentek és a halottak napja, idén rendhagyó módon emlékezik meg az ország az elhunytakra. Ezeken a napokon felerősödik az emberekben a bánat, a hiányérzet az elvesztett szerettek után. Lapunk Sándor Alexandra Valéria életviteli tanácsadót kérdezte a témában, aki többek között elmondta, hogyan lehet kezelni az elmúlást, illetve a jelenlegi helyzet mennyire teszi nehezebbé a megemlékezést.
„Az első és legfontosabb, hogy felismerjük és elfogadjuk a saját érzéseinket, emellett pedig tiszteletben tartsuk a társainkét.”
Virginia Satir, a XX. század egyik legnevesebb családterapeutája úgy fogalmazott, hogy alapvető jogunk van a saját gondolatainkhoz és az érzéseinkhez, mint ahogy ahhoz is, hogy kimondjuk őket, függetlenül attól, hogy a környezetünk mit vár el tőlünk. Amikor például ránk tör a szomorúság vagy a hiányérzet, először is érdemes tehát tudatosítanunk magunkban, hogy ezek is hozzátartoznak az élethez, különösen pedig a gyászfolyamathoz – fogalmazott elöljáróban, majd hozzátette: – A gyász a veszteségre adott természetes reakció, de rendkívül összetett folyamat: nincs belőle két egyforma, még ugyanaz az ember sem ugyanúgy gyászolja meg két hozzátartozóját. Ezzel együtt vannak benne bizonyos általános törvényszerűségek, például az, hogy megvannak a szakaszai, melyeket semmiképpen sem szabad siettetni. Az első szakasz a tagadás, amikor a döbbenet ereje hat ránk, és még nem hisszük el a történteket. A második szakasz a harag, egyfajta tehetetlen düh, amiért így kellett történnie. A harmadik fázis az alkudozás, amikor eljátszunk a gondolattal, hogyan tudnánk visszahozni őt az életbe, mi mindent tehettünk volna még meg érte. A negyedik fázis a depresszió, amikor rájövünk, hogy felesleges az alkudozás, mert az események visszafordíthatatlanok. Az utolsó szakasz pedig az elfogadás, amikor már el tudjuk fogadni a szeretett személy halálának tényét, túl vagyunk a megrázkódtatáson, és a szívünkben őrizzük az emlékét.
„Bármelyik szakasznál előfordulhat, hogy úgy érezzük, beszélni szeretnénk minderről egy hozzánk közel álló személlyel, vagy akár egy pszichológussal, de egy kis egyedüllét iránti igény is természetes lehet”
– mondta.
Elmagányosodás veszélye
A szakember kiemelte, a járvány terjedése elleni óvintézkedések betartása kulcsfontosságú, s nemcsak saját magunkra kell gondolnunk, hanem a koruk vagy egészségi állapotuk miatt veszélyeztetett szeretteinkre is. – A telefonos vagy internetes kapcsolattartás jelentősége nagymértékben megnőtt a mostani időszakban, érdemes élni ezekkel a lehetőségekkel, amennyiben adottak a technikai feltételek, ha pedig nem adottak, akkor elgondolkodhatunk rajta, hogy akár ajándékképpen biztosítsuk mindezt azoknak, akiket jobban fenyeget az elmagányosodás veszélye. Egy rövid beszélgetés vagy üzenet is elegendő lehet ahhoz, hogy tudassuk a másikkal: gondolunk rá, törődünk vele, fontos nekünk, szeretjük – javasolta, ezután válaszolt a következő kérdésünkre: mindenszentek, halottak napján felerősödik-e a gyász, a fájdalom?
„Ez attól függ, hogy a gyász melyik szakaszában járunk éppen, mennyire friss a sokkhatás, hol tartunk a történtek feldolgozásával.”
Fontos, hogy mivel magának az életnek is megvannak a pozitív és a negatív aspektusai, tehát nem „csak fekete” vagy „csak fehér”, ezért teljesen természetes, ha jó és rossz érzések, emlékek egyaránt kavarognak bennünk.
A Hajdú-bihari Napló hasábjain nyomtatásban is megjelent cikk folytatása a Haon.hu-n →
